Mert ők a jövő generációk jóllétének kulcsfigurái.
Hiszek benne, hogy egy apró kicsi lénynek, a végtelenül érzékeny és tanulásra fogékony, azaz mindent szivacsként magába szívó babának, egy puha, ölelős, minden biológiai és érzelmi igényét kielégítő szeretetet sugárzó gondozóra van szüksége. Ez viszont csak akkor valósulhat meg igazán, ha ezt a gondozót is egy nagy gondoskodó társas környezet veszi körül.
Nem kizárólag az anyák lehetnek gondozói szerepben, de elvitathatatlan a jelentőségük. A kis emberi lény harmonikus fejlődésének támogatása pedig hiszem, hogy a világ legösszetettebb, legtöbbet követelő feladata, ami nem kizárólag az anyák felelőssége, hanem az egész társadalomé. Roppant fontos az apák, a nagyszülők, a barátok szerepe, ami az első időkben az anya köré fonódó megtartó szeretetteljes hálót kell, hogy jelentsék, majd később az alakuló személyiség alap érték- és viselkedésmintáivá válnak. "Ez mind olyan természetes!" - mondhatnánk. De miért olyan küzdelmes mégis az anyaság, szülői lét? Miért olyan gyakori a depresszió, kimerültség, s az ettől való menekülésből fakadó elhanyagolt baba és gyermek, melyből bűntudat, frusztráció és újabb stressz keletkezik? Amely persze lecsapódik a gyermek idegrendszeri fejlődésén, személyisége kialakulásában pedig lényeges gátló elem lesz a stressz (hogyan és miértre választ adnak dr. Máté Gábor könyvei - fogok még róluk írni)
Atomizált társadalmunkban mindenki külön robotol és hajtja a megélhetésért való küzdelem. Egyedül vagyunk és nagyon ritkák a szeretetteljes megtartó emberi kapcsolati hálók. Teljesen más világban élnek és gondolkodnak a korábbi generációk, és tisztelet a kivételnek, de sokkal jellemzőbb a saját feldolgozatlan múltból fakadó rigidség, amely csak a saját túlélési stratégiát, nevelési módszert tartja helyesnek. Odafigyelő, értő, csendben támogató szeretettel és tisztelettel teljes gondoskodás helyett, az anyák túl sokszor kapnak kioktató, az anya érzelmeit, helyzetét és személyét tekintetbe nem vevő "figyelmet" - amely éppen még nagyobb stresszt okoz. Aki pusztán csak egyedül van és nincs körülvéve ilyen kritikus családdal, az sokszor könnyebb helyzetben van.Legalább békén hagyják. Amikor emberek legfőbb szövetségesei ellenségeivé válnak, az mélyen megrendíti még a legstabilabb kötélidegzetű anyákat is - mennyi de mennyi ilyen történettel találkoztam. Szomorú.
"Aki nem istennőnek érzi magát miközben szül, azzal a nővel nem jól bánnak" valahogy így mondja Ina May Gaskin - és pont ebben szellemben folytatva a gondolatmenetet, minden anyának kijárna egy olyan biztos, érzelmileg stabil és támogató közeg, amiben az anya erőt kap, felfrissülhet, s minden energiáját kisbabája gondozására tudja fordítani, ami bizony egy 24 órás feladat. Minden anyát és apát olyan csapat kellene hogy körülvegyen, akik miatt az emberi akarat kibontakozásának ideje (csúnya nevén dackorszak) nem a szülők idegösszeomlásával kellene hogy járjon, kimerítő veszekedésekkel és lealacsonyító ordibálásokkal - hiszen minden ember energiatartalékai végesek. Egy három éves kis ember pedig roppant energiával nő, fejlődik, él, érez, reagál.
Ha a hullámokat nem tudjuk megállítani, tanuljunk meg szörfözni: bizony nagy lecke számunkra, hogy ha másokat (pl.gyermekünk alakuló viselkedését) nem tudjuk teljes mértékben kontrollálni, akkor saját magunkat kell. Magas szintű önismereti gyakorlat egy éppen önkontrollt vesztett, érzelmi kitörésben lévő gyereknek higgadt, nyugodt, szeretetteli mintát mutatni. Az önfejlesztés egy kihagyhatatlan eleme a gyereknevelésnek. Megér egy(több) külön posztot. De az is jobban megy, ha nem teljesen egyedül állunk elébe.
Széttagolt, hajszolt társadalmunk valóságában szükség van olyan hozzáértő, anyákkal mélyen empatizáló (szak)emberekre, akikhez fordulhatnak bizalommal, akiknek a társaságában feltöltődhetnek, akik bátorítanak és adott esetben testi, lelki feszültséget oldanak. A támogató meghallgatás és a shiatsu testet lelket ellazító és energiával feltöltő ereje az én eszköztáram, valamint a közösségszervezés, amelyekkel ehhez a szép feladathoz szeretnék hozzájárulni.
