Adott egy barátnőd, aki gyereket vár. Te meg már évek óta gyakorlod a kötődő/válaszkész/természetes/minekisnevezzükezt babagondozást, gyereknevelést, családi életstílust. Hogyan csábítod, informálod, reklámozod, befolyásolod, győzöd meg az általad követett út “helyességéről” (ennek a posztnak nem az a célja, hogy a a kötődő nevelés “helyességéről” kezdeményezzen vitát). Mert mégiscsak valahogy örülnél neki, ha ő is részese lehetne annak az élménynek, amit a testközeli babázás ad. (Erről – is - értekeztünk nemrég itt). És mondhatjuk, hogy leghatásosabb a személyes példád, de rengeteg más befolyással bíró szereplő is ott van, anya, anyós, védőnő, csecsemőosztályos nővér, médiákok. Magam részéről én hamar bekerültem az ősanya kategóriába a fura szokásaimmal, hogy mondjuk bármikor cicire kerülhet a gyermekem. Bár újabban senki nem etet “időre”, csak éppen “igény szerint szoptatok, de valószínűleg még nem éhes”. Óriási a különbség? Nálam nem.
Maradjunk akkor az informálás biztonságos pályáján. Ez a cikk sok fontos témát érint az igény szerinti szoptatással kapcsolatban. Nem az a három soros kis színes műfaj, de érdemes végigolvasni. Van egy sor LLL füzet, ami végigveszi az alapokat, és a gyakran előforduló problémákat, és külön foglalkozik a tévhitekkel (védőnőknek, gyermekorvosoknak, anyósoknak is melegen ajánlott). Bár hatékonyabbnak tartom a szakemberek által megírt cikkek tanulmányozását, ha valakit a fácse fog meg, ám legyen. Van például “A szoptatásért – egy éven túl” csoport, ahol jobbára megbízható információk terjednek (és a 1 év alatt is hasznos tud lenni).
Aztán létezik az alvás, altatás témája. Több tagja van a vonatkozó FB csoportnak, mint egy kisebb kormánypártnak, ennyire közérdekű és érzelmi vihart kavaró a téma. A “hat hetes a babám, de még mindig nem alussza át az éjszakát” típusú kérdések rendszeresek, ezért hát ezt meg ezt is kötelező olvasmánnyá tenném szülés előtt.
Eddig is tudtam ésszel, de a második gyermekem születése óta nagyon érzem is, mi a különbség a természetes és beavatkozásos kórházi szüléssel induló baba-karrier között, ezért különösen fontos tudatosan készülni a szülésre. Ebben a témában aztán nagyon széles a választék, és itt is van jó, hiteles FB csopi, (“Mindent a szülésről (szakértőkkel)”), meg aztán vannak a praktikus illetve inspiráló könyvek (A bába válaszol, és persze a csodás Ina May Gaskin szüléstörténetek, és a vizuális típusok nézhetnek videót is inspirálódni). De egész más a személyes találkozás, például a szakember által tartott szülésfelkészítő. Most így leírva a szót látom, hogy nagyon ridegen-hidegen szól, és ettől nem fog tódulni a tömeg, úgyhogy mondom úgy, hogy van több, empatikus, nagytudású, női testet,a szülést ismerő, érző nő, akinél a szülésfelkészítő egyrészt nagyszerű közösségi esemény, testfelkészítő, felbecsülhetetlen értékű tudásforrás, és egy olyan női energiákkal teli tér, ahol a szülésedre, mint egy fizikai, lelki, spirituális élményre tudsz készülni. Én a JógaSzülést tudom nagy szeretettel ajánlani.
Minderről olvashatsz William Sears könyveiben (főként angol nyelven, de magyarul pl. ez), aki számomra szórakoztató és elsőre újszerűnek tűnő stílusban tárgyalja a babák fejlődését, gondozását. Ugyanez még olvasmányosabban Mayam Bialik kötődő nevelős önéletrajzi ihletésű könyvében.
Gondolkodtam még, hogy én magam hogyan keveredtem ide. Valószínűleg nem a tudományos cikkek fejtettek ki ellenállhatatlan vonzerőt, maga az információk mögötti érzelmi viszonyulás volt az, amihez tudtam és akartam kapcsolódni. Aztán még az úton elindító élmény volt Liedloff könyve az elveszett boldogságról. Párom azóta se tér napirendre a jekánák fölött. Bár néha összekeveri őket a kecsuákkal (vajon miért?). Ha valaki azzal jön, hogy nem élünk a dzsungelben, annak Dr. Spock munkásságát ajánlom a figyelmébe.
Valóban nem vagyunk dzsungellakók, nem is ez a lényeg. Városi jekánák még lehetünk.
Nektek mik voltak azok az élmények, amik meghatározzák a babákkal való kapcsolatotokat?
