Összesen több mint 3 éve szoptatok - ez napközben és este is sok-sok órát jelent ha összeadjuk. Teljesen mindegy egyébként, (van aki fél éve, van aki 12) csak abból a szempontból releváns, hogy bőven lett időm sokféle tapasztalatot gyűjteni a szoptatásról, és arról, hogy mit kezdjek magammal ezekben az "üres" órákban.
Emlékszem első babám első heteiben mennyire feszülten figyeltem, jól szopizik-e, mereven ültem és szinte moccanni se mertem, fájt mindenem - aztán lassan belazultam, megtanultam fekve félálomban (így tényleg simán kibírható 6 éjjeli ébredés is évekig) és aztán kb. minden pózban mindenféle helyzetben ment, még állva vagy kendő segítségével közben főzve vagy utcán sétálva is.
Az első baba úgy 3-4. hónapjától kapott el az az érzés, hogyez nem szenvedés, hanem élvezet. Átadtam magam annak a finom ellazulós elálmosító érzésnek ami a babákat elaltatja, az anyákat megnyugtatja. Aztán szinte drogommá vált, egy hektikusabb napon ha nem tudtam egy hosszabb nagyobb szoptatást beiktatni, akkor úgy éreztem hiányzik valami, kell ez a kis sziget, amiben kizárjuk a külvilágot. A totyogó korúak szoptatásában a kicsinek is ez egy fontos szempont, hiszen már nem egyetlen tápláléka az anyatej: a "töltőre kapcsolódás", összerendeződés békés perceit nyújtja ez a természet adta lehetőség, amivel a nyugalom és boldogság hormonjaival, az oxitocinnal helyrerázhatjuk magunkat.
Szoptatás közben sokat olvastam, írtam és cseteltem a barátaimmal.
A második babával a rutin és lazaság odáig fajult, hogy simán varrtam varrógéppel (2 kezes meló) miközben a pici szopipárnán közém és az asztal közé illesztve szopizott. De nemcsak a teendők ilyen módon való összesűrítése a lényeg, fontos maradt az is, hogy a szoptatással kicsit lejjebb vegyek a tempóból és kizökkenjek, lenyugodjak - pihenjek.
Szinte a legtartalmasabb "saját időmmé" is váltak a szoptatás és az altatás időszakai. Szoptatás közben elkapott valamiféle ihlet. Ez a nyugodt, meditatív állapot rengeteg gondolatot, új ötletet hozott. Akár új gyerekruhákat raktam össze fejben, vagy világmegváltó gondolataim támadtak. Igaz már az első gyerek babakora óta rengeteget írok. Régebben csak magamnak, most már másoknak is. (korai írásaim nagyon intimek, olykor szélsőséges érzelmekkel teliek voltak, majd lehet hogy pár részletet bevállalok itt is :) Úgy éreztem sok mindennel kapcsolatban összeáll a kép korábbi életemről. Az anyaság lelassult ritmikus rutinszerű időszaka olyan "megállóvá" vált számomra, (korábbi rohanós, pörgős, világutazó, "mindentbele" életemhez képest) ahol teret kaphatott elmúlt harminc sok évnyi életem történéseinek feldolgozása. Sok mélyről jövő érzelem, örömteli felismerések és mélységes szorongások is előbújtak. Sok kreatív energiába telt őket meghallgatni, helyükre tenni és elengedni.
Amióta elhatároztam hogy blogot írok, mindig szoptatási és alvási időben jön a rengeteg téma. (egy kézzel telefonba pötyögve, úgyhogy itt az alkalom, hogy az erre érzékenyebbek elnézését kérjem a gépelési hibákért) Persze akkor vagyok végre "egyedül", de ismerem jól korábbról azt az érzést, amikor a monitorra meredek és nem tudom mit írjak, vagy ülök a fehér lap felett a kikészített festékekkel - na akkor mit is alkossak?
A szoptatás hormonjai és tudatállapota megnyitotta számomra a kreatív energiák csapját - hiányozni fog ha már nem szoptatok!
