Én szeretek mindent megtervezni, kézben tartani, hatással lenni a dolgok alakulására és folyamatosan tudom magam azzal gyötörni, hogy mit tehetnék még meg. (Egy fokkal mazochistábban: mit tehettem volna még meg.) Olvasom Máté Gábort lelkesen, mert számomra hitelesen és élvezetesen vegyíti a tudomànyosat a személyessel. Azt írja, hogy a három legnagyobb univerzális stresszor az informàcióhiány, az izoláció és a kontroll hiánya. Nem tudod, mi van, egyedül vagy, és nincs befolyásod a dolgok alakulására.
Ennél a helyzetnél még a kontroll illúziója is kecsegtetõbbnek tûnik elsõ ránézésre.
Mert mi is az, amit kontroll alatt tarthatok? Mi az, amit befolyásolni tudok, és mi az, amit fogadjak el, olyannak, amilyen? Nem újkeletű a kérdéskör. Vö. Assisi Szent Ferenc imája.
Vegyük például a szülés témakörét. Természetes szülésre készülsz. Szülésfelkészítőre jársz, várandósjógázol, gyakorlod a vajúdáshoz legalkalmasabb pozíciókat. Rendszeresen gyakorlod a lazÍtást testben és lélekben. Olajok, homeopátiás bogyók beszerezve.
Később jön az evés problémaköre. Egyen már. Többet. (Minek eszik ennyit?) Szilárd étel előtt szoptatod. Kizárólag a napi főzelék adag után szoptatod. Előtte is, utána is, biztos, ami biztos.
Majd az igazán nagy próbatétel az alvással kapcsolatban jön el. Mikor aludjon, hol aludjon. Mennyit aludjon. És hánytól hányig. Erről is - mint minden másról a gyerekneveléssel kapcsolatban - mindenkinek megvan a maga véleménye. Viszont ezek a vélemények cseppet sem segítenek a kínjaidon. Igazi stresszhelyzet. A fent említett három stresszor hatását a fáradtság megsokszorozza. Nagyon, nagyon, már-már mániákusan ragaszkodsz ahhoz, hogy gyermeked “jól aludjon” (bármit is jelentsen ez). És ígéretesen hangzik, hogy a helyes hozzáállásnak, a helyes technikának, a helyes esti rituálénak és a helyes szobahőmérsékletnek majd meghozza az eredményét (csak kitartás kell). A rossz hír az, hogy a babák alvásának megjavítása legegyszerűbben (nem túl gyorsan) a WIO (Wait It Out, vagyis “csak várd ki”) módszer alkalmazásával érhető el. A jó hír, hogy nyertél egy csomó szellemi energiát, amit arra fordíthatsz, amire tényleg hatással tudsz lenni.
(A bejegyzés címe Jon Kabat-Zinn Wherever You Go, There You Are c. könyvéből kölcsönözve)