anyák összekapcsolódása babáikkal és anyatársaikkal

Mom Bond

XXI. sz.-i anyaközösség?

2017. május 14. - MiRe

nok_siluette.jpg
Válaszom az üvegplafon cikkére

Ősközösség vs. elhanyagolt gyerekek?

Nem, ez így nekem nem tetszik. Teljesen egyetértek azzal, hogy NEM egy emberes meló a csecsemő és gyerek gondozás nevelés és rohadt szemétség egyedül hagyni az anyákat! A világ legfontosabb és legfelelősségteljesebb feladatával mellesleg...és ezt nagyon megsínylik az anyák és a babák és a társadalom is!

A 4 év itthonlétem alatt 2. csecsemőgondozás után már ennél nem lehet világosabb, hogy támogatás, közösség kell.


Nem vagyok hajlandó a gyerekemet beáldozni csak azért mert elcseszett világban élünk.
Nem fogom soha alvásra trenírozni, sírva egyedül hagyni, lepasszolni. Sok energiámba telik, de nem hagyom. Nagyon szeretem a babámmal való semmihez sem fogható kapcsolatot, ezt a korszakot - megtanultam sokmindent amitől nemcsak könnyebb, de élvezetes és önkiteljesítő is az igencsak embert próbáló első év,. (Erről szól majdez a blog, de ez a bejegyzés most nem erről szól.)


Bármennyire is élvezem a babagondozást, egyedül lenni vele a 4 fal között akkor is abnormális. Ha van tesó (van) onnantól meg egyszerűen lehetetlen minden igényt egyedül kielégíteni.
Nem kéne abba a kegyetlen döntéshelyzetbe szorítani az anyákat hogy: "Vagy én (ép elmém, élvezetes munkám) vagy a gyerek (ép lelke, egészséges kapcsolata velem)".


Ha sok pénzed van, felvehetsz sokféle segítőt és ha vannak tündéri ráérő nagyszülők az mégszuperebb...de mi van ha nincs? És ha több gyerekkel ráadásul a pasi is egyedülhagyott és még dolgoznod is kell? És akkor még nem is számoltunk semmilyen hátrányos helyzettel..
Nagyon hosszan ki tudnám fejteni az eddigieket, de arra a pontra jutottam hogy b....a meg a társadalom es csináljunk forradalmat!


Anyák és leendő anyák! Ha ennyire egyedül vagyunk hagyva (*), fogjunk össze! Találjuk ki milyen a XXI.sz.i anya közösség!


A virtuális közösségek sokat adtak nekem pláne az 1.babánál: FB csoportokban rengeteg infot találtam a szoptatási problémák megoldásárol, a helyes hordozási módrol és több fórumot is ahol kisírhatjuk magunkat, mert az anyatársak megértik nagyon (ha rossz csoportba tévedsz akkor meg porrá zúznak) a végtelenül fáradt sorstársak hétköznapi erőfeszítéseit és hőstetteit. Amik ráadásul zárt ajtók mögött történnek, nincs érte nyilvános elismerés, jutalom, ezt a nőknek természetesen egyedül alázattal és csendben ja és boldogan kell elvégezniük (bicska kinyílik)


Van egy csomó tippem arra hogyan lehet könnyíteni, elviselni, túlélni, sőt még a nap végén elégedettnek is lenni (blog+tanácsadás - elindulóban) DE könyörgöm lássuk már tisztán: ez majdnem hogy egy desszantos zsonglőrképző: arra tanít meg, hogy hogyan erősödj meg elképesztő mértékben hogy 10 ember feladatát egyként el tudd végezni és ettől még növekedj is. Jobb híján ezt választottam, sokat fejlődök általa, de ez csak egy túlélési stratégia. Mert az lapprobléma egyáltalán nem egy nő képességeiben rejlik, hanem abban, hogy ráruháztak egyetlen emberre egy közös felelősséget.


Ez a probléma áttolása egyetlen emberre!!
A valós megoldás az, hogy nem várunk el lehetetlent és nem pakolunk olyan terheket vkire ami több emberé.
Meg kell tanulnunk újra közösségben élni. Nem ősközösségben, még ha akarnék se tudnék, nincs időgépem.

De milyen legyen ez a XXI-.i közösség?
Álmodjuk meg: mire vágynánk? Milyen csecsemő és gyermekkort szeretnénk legdrágább kincsinknek? Hogyan lehetnénk boldog anyák? Milyen terheket oszthatnánk meg? Képzeljük el: milyen határokat lennénk képesek rugalmasabbá tenni? Ne adjuk fel magunkat: hogyan valósítsuk meg saját felnőtt céljainkat a gyereknevelessel osszhangban?


Ki az aki még a baba-mama kluboknál és a bababarát kávézóknál többet akar? Írjatok!
Közösségi terek a városban (minden sarokra egy helloanyu :) ?
Szomszédsági összefogások szervezése - közös főzés, gyerekvigyázás ?
Vagy teljes együttélés?


Gondolkodjunk és szervezkedjünk együtt!


(*) a félreértések elkerülése végett: nemcsak az anyák vannak elszeparálva és nemcsak ők szenvednek – ebben a rendszerben szenved az apa is aki egész nap robotol és napközben nem láthatja a családját. Társadalmunk magányos szerencsétlen emeberek halmaza, a nyugdíjasoktól a kerekesszékesekig, nincsenek elismerve, felismerve, támogatva. Tehát igazából az egész társadalom átformálása lenne a cél, de én most önkényesen, saját magamból kiindulva kiragadtam az anyákat – hogyan tartsunk össze, hogy jobb legyen nekünk?

A bejegyzés trackback címe:

https://mombond.blog.hu/api/trackback/id/tr5812504945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.