Kép: Csörgő Andrea férjével
“Nagyon nehéz, de el kell fogadni, hogy a gyerekedet nem te kontrollálod egyedül. Tulajdonképpen az, hogy milyen felnőtt lesz, azt nem te döntöd el. A legnagyobb feladat egy olyan bizalmi kapcsolatot kialakítani, amiben mindig támasza tud lenni a szülő a gyermekének...még tinikorban is.”
Blogunk céljai közt szerepel az anya-baba téma szakértő gurujaival való interjúk készítése. Fogadjátok szeretettel elsőként Csörgő Andival való beszélgetésemet. Andiból olyan stabilitás és empátia sugárzik, ami talán az egyik legfontosabb akkor, ha egy anya végletekig fáradt és a tornyosuló problémáival már nem tud mit kezdeni. Az 5 gyermeken edződött anya széleskörű szakképesítéssel segíti a hozzá forduló szülőket. (http://www.csorgo.hu/ )
Mivel foglalkozol, hogyan mutatnád be magad?
Arról mesélnék, hogy hogyan indultam el, miben képződtem, dolgoztam, mert ez mutatja meg mi számomra a fontos. Negyedik fiammal voltam várandós, amikor egy ligás szopis csoportban (La Leche Liga www.lll.hu ) először megtapasztaltam, hogy mit tud adni egy női csoport, ahol hatalmas szakmai tudás ( LLL 60 éves nemzetközi szervezet) és egy támogató női közösség együtt van jelen igazi elfogadással. Megéreztem milyen ereje van, és nagyon megragadott. Annyira, hogy májusban szültem és októberben már el is indítottam egy szoptatás támogató csoportot Százhalombattán, ahol akkor laktunk. Ahogy a Ligás képzéssel beletanultam a szoptatástámogatásba, egyre inkább kinyílt ez a terület és elkezdtem rálátni, hogy nagyon sok minden van arra befolyással, hogy egy nő szoptat-e vagy sem. Az vált fontossá, hogy hogyan tudom támogatni az anyákat úgy, hogy a felmerülő problémákkal meg tudjanak birkózni. Ekkor, 2007-ben indult a perinatális szaktanácsadó képzés is, amit elvégeztem, valamint a Beli Bubás hordozási tanfolyamvezető képzést is. Sokáig tevékenykedtem ezen a területen főleg önkéntesen, aztán később konzultációkat tartottam szupervízióval. Most is személyes tanácsadást tartok, de vannak nyitott és zárt szülői csoportjaim is. Ahogyan felmerül igény valamire, kitalálom, hogy hogyan tudok leghatékonyabban segíteni.
Milyen kérdésekkel, problémákkal fordulnak hozzád?
A legtöbb kérdés a szülési helyszín, szoptatás, testközelség, alvás, testvérféltékenység, szobatisztaság, dackorszak, hiszti témaköreiben merül fel. Ezek általában gyakorlatias problémákként kerülnek elő, de mögöttük mindig nagyon komplex kérdések húzódnak meg. Szakmai célom felderíteni, hogy az adott család, édesanya életében mik azok a támpontok, amik segítik őt a megoldásban. Természetesen egyrészt információval szolgálok, hogy mi az, ami a gyerek fejlődéséből adódik, aztán megkeressük az adott családnál, hogy mi lesz az ő útjuk. Ebből adódóan jellemzően hosszan dolgozom együtt családokkal, akár évekig, és mindig különböző helyzetekkel keresnek meg. Ez egy amolyan “anyacoach” szerep.
Mi lenne a legfontosabb tanács kisbabás anyák számára, ha csak egyet adhatnál?
Hú, nagyon nehezet kérdezel, mert minden nő életében máshogy merülnek fel problémák és más megoldások a kézenfekvőek, de talán azt mondanám, hogy koncentráljanak mindig az adott helyzetre, és engedjék el, mi lesz később. Engedjék el, mit szeretnének a gyerek 1,5 éves korában látni vagy milyen felnőttnek akarják – arra koncentráljanak, hogy a gyereknek éppen akkor mik a szükségletei.
Mi segíti az anyákat a babájukhoz való kapcsolódásban?
Az segít a leginkább, ha elengedik az elvárásaikat, előfeltételezéseiket. Nagy nehézség, hogy a várandósgondozás és a szülészeti ellátás akadályozza, hogy egy nő koncentráljon a saját szükségleteire. Nem nevezhető nőközpontúnak az ellátás, nem teszik fel ezt a kérdést: neked mi lenne jó? Ha valaki esetleg felteszi, akkor is kevés szakember tudja támogatni a nőket ebben.
Ezt hogy érted?
Nagyon mély önismeret és jó segítői attitűd kell, hogy jól tudjon valaki támogatni. Sok nő dolgozik a szülészeti ellátásban, de legtöbben a saját múltjukat sem dolgozták még fel, sőt azok a traumák, amiket a nők elszenvednek a kezük alatt, traumatizálják az ellátókat is.
Mi akadályozza az anyákat, hogy babáikhoz kapcsolódjanak?
Egyrészt önmaguk..., aztán rengeteg a téves információ, tévhit. Információs dömping van, amiben el lehet veszni, mindent és annak ellenkezőjét is meg lehet találni a neten. Tudományos alapokon álló ellátásnak kellene működnie, és a szülészeti ellátásnak a szétszabdaltság helyett (védőnő, szülésznő, szülészorvos, háziorvos, stb.) egységesnek kellene lennie. Nincs egy olyan szakember, aki felelősen, jó kompeteniciákkal felvértezve végig kísérné az anyát a várandósgondozás ideje alatt, a szülésnél és a gyerekágynál is – ha lenne egy megbízható, jó szakember, akkor az megkönnyítené a kisbabás időszakot is a kezdetektől. (Elvben már végezhet várandósgondozást szülésznő, ugyanakkor még nem biztosított, hogy a szülésnél is ő legyen jelen, a gyermekágyra pedig már nem terjed ki a lehetőség.)
Igen, és jellemző, hogy első babájukat váró nők csak a szülésre készülnek, a szoptatásról már csak nagyon kevesen keresnek információt és a kisbabás létről még kevesebben....
Mert a szülés körül van a legtöbb félelem...
Mit gondolsz a kisbabás lét magányosságáról, “börtönéről”?
Hát igen, az van...Én mindig arra bíztatom a kismamákat, hogy keressenek támogató csoportokat (pl. szopis, vagy hordozós csoport, klubot). Budapesten dömping van a babás csoportokból, de az is igaz, hogy ezek legtöbbje a gyerekről szól – arra jó, hogy kimozduljon az anya a négy fal közül, de nem fejlesztik a nők közti minőségi kapcsolatokat. (pl. Ringató, babamasszázs, stb.) Ennek az időszaknak ez is a nehézsége: túlságosan is a baba van a figyelem középpontjában.
Igen, az anya egyedül otthon a baba minden mozdulatát figyeli és rengeteg mindenen aggódik....mi lenne jó ehelyett?
A kisbabák, kisgyerekek már nem részei annyira a felnőttek életének, mint amikor még a női közösségek együtt dolgoztak, mondjuk együtt főzték a szilvalekvárt, varrtak, kertészkedtek, ott a kisbaba kevesebb figyelmet kapott. Ne gondolják azt az anyák, hogy jobban fogják érezni magukat, ha a babát mindenféle fejlesztésekre cipelik. Feltöltődésre, kikapcsolódásra is szükségük van.
Mi lenne az álomvilág, amiben szerinted anyának és babának is a legoptimálisabb lenne élni?
Már az is nagy előrelépés lenne, ha könnyebben kérnénk segítséget, és nyitottabban állnánk egymáshoz. Abban szocializálódtunk, hogy “Ez a te problémád, oldd meg magad!” “ Ne kérj szívességet, mert nem tudhatod, hogy mi lesz az ára!” a társadalmunk sajnos nagyban a bizalmatlanságra épít és az egyén terhét démonizálja. Amikor egy nő ráébred, hogy a kisbabás lét nehéz, bűntudata lesz ettől és nem tud segítséget kérni, és így egyre nehezebb dolga lesz.
Jó lenne, ha a természettől nem ennyire elszakadtan élnénk, és több olyan tevékenységet űznénk amelyek teremtőek, örömet adnak, az anyaghoz közelebb hoznak: főzni, varrni, nemezelni, a kertben dolgozni, barkácsolni... olyan pihentető tevékenységeket kellene keresni amibe a gyerekek is be tudnak kapcsolódni és tanulhatnak belőle. Minél több a gépesítés körülöttünk, annál kevesebb lehetősége van a gyerekeknek valamibe bevonódni. Ráadásul a társadalmunk nagyon nem anyabarát. Bárhova mész, azt érzed, a gyerek zavaró tényező, akit muszáj elviselni addig amíg felnő.
Mit gondolsz az alvástréningről? Ebben a témában szoktak hozzád fordulni? Mit szoktál tanácsolni a kimerült anyáknak, akik már csak ebben bíznak?
Hozzám nem szoktak olyanok eljutni akik kizárólag az alvástréningben látják a megoldást – de mindig elmondom, hogy mit kell tudni a babákról ( lásd Cs. A. cikke: http://www.csorgo.hu/?menu=hirek&id=4 ) ennek ellenére van, aki azt mondja, hogy jó, érti, de azonnal szeretne változást. A baj az, hogy a magukat alvás szakembereknek nevezők éppen arra két tévhitre, illetve hiányra erősítenek rá, amelyek ennek a témának a kulcskérdései: 1.) amit az anya tapasztal (sűrű ébredés) az nem normális – A módszer azt sugallja, hogy ha a három hónapos baba nem alussza át az éjszakát az baj. Ez hazugság. Általában, ha egy szakember elmondja a szülőknek, hogy ez a baba biológiai érettségéből fakadóan teljesen normális jelenség, és egy támogató közösségben együttérző tagokra talál, és még kap pár jó tanácsot is, akkor már nem is olyan égető a probléma. 2.) A szülőknek általában nem mondják el, hogy az alvástréning mivel járhat, a kockázatok és mellékhatások tekintetében nem adnak felvilágosítást.
Mit értesz ez alatt?
Van, aki a másfél-két éves gyerekével fordul hozzám különböző problémákkal, és kiderül, hogy a kapcsolódással van probléma, ami az alvástréningezésből ered. Az egymásra hangolódás korai időszakában, ha a testközelségre irányuló igényt nem kapja meg a baba, akkor az távolodással jár: ez onnan érhető tetten, hogy a kisgyermek fejlődésében vannak csomópontok (pl. járni kezd, dackorszak) amiben a kölcsönös bizalom, testközelség megnyugvást tud adni. Nagyon fontos ezeknél a fejlődési fordulópontoknál, hogy az anya gyerek kapcsolata, bizalma mennyire kielégítő, mert ha nem az, akkor nagy nehézségeket tud megélni a szülő. Lehet olyan döntést hozni, amiben határokat állít az anya, ha már nagyon nem bírja a terheket, de ennek felelős döntésnek kell lennie, és olyan megoldás az optimális, ami mindkettőjük számára OK. Természetesen nem lehet mindig a gyereknek minden szükségletét kielégíteni. Azt is fontos tudni, hogy a kritikus időszakokban nagyon benne van az anya saját gyerekkora is. Van ilyen csoportom is, ami ezzel a témával foglalkozik. Sokaknak van ugyanis olyan traumája, ami megakadályozza abban, hogy tudatosan, vagy higgadtan kezelje a helyzeteket. Leginkább a 2-3 éves gyerekek szülei jutnak el idáig, amikor az igény szerinti szoptatás, gondoskodás már nem elég, és ráébrednek, hogy vannak “csomagban hozott” indulataik.
Ki lehet-e mutatni valakin később, hogy alvástréningezték-e vagy sem? Vannak-e olyan vonások, amikben egyértelműen megkülönböztethetőek később a gyerekek /felnőttek? Nincsenek- a kutatások nagyon szélsőséges helyzetekről szólnak, ahol a nagyon elhanyagolt gyermekekben kimutathatóak az elváltozások. De egy gyermek fejlődése nem csak azon múlik, hogy mennyire voltak válaszkészek a szülei. Ranschburg Jenőnek van egy mondása, ami valahogy úgy hangzik, hogy a gyereknevelés hosszútávú befektetés: a gyors módszer a fakanál, egyébként a befektetett energiát esetleg csak felnőttkorban láthatjuk meg....
Vagy akkor sem, hiszen millió dolog befolyásol egy gyermeket a felnövekvése során, ami nem a szüleitől fakad ….
Igen, nagyon nehéz, de el kell fogadni, hogy a gyerekedet nem te kontrollálod egyedül. Tulajdonképpen az, hogy milyen felnőtt lesz, azt nem te döntöd el. A legnagyobb feladat egy olyan bizalmi kapcsolatot kialakítani, amiben mindig támasza tud lenni a szülő a gyermekének...még tinikorban is....– hogy a gyerek hogyan birkózik meg az élet nehézségeivel, az már nem kizárólag a mi fennhatóságunk. Rossz lovon ül az az anya, aki azt gondolja, hogy az egyetlen életfeladata a gyereknevelés....
Az anyai lét nehézségei kudarcokat is magukban foglalnak, ezekkel szembesülni kell és megküzdeni velük – a szülőknek azt szoktam mondani, hogy merjenek tévedni, egyik szülő sem tökéletes, abból viszont rengeteget tanulhatnak a gyerekek, hogy hogyan küzdünk meg a saját nehézségeinkkel. A megküzdést fogják így megtanulni.
